Megerősödött a szélsőjobb, mégpedig nagyon, nagy a baj. Gyakorlatilag valamennyi politikai tényező sorolni tudja, ki mindenki tehet erről, hát mindig a másik oldal. Mégoly józan gondolkodású B. barátom is megreszkíroz a minap egy olyan kijelentést, hogy „azért az elgondolkodtató, hogy vajon kik pénzelik őket”. Pedig a hülyeség ingyen van, a gyűlölet, az uszítás meg kéznél, ahhoz nem kell különösebben nagy tőke, hogy egy rasszista propagandára fel lehessen építeni egy kampányt. Megtörtént, kevés pénzből, hatékonyan.

A probléma kezelése mindeközben elárulja a problémát is. Hogy tudniillik a bűnbak keresése zajlik. Hogy egyfelől nincs olyan józan politikai tényező, amelyik ki tudná mondani, hogy „én tehetek róla”. De ez a politika oldalán nem is jellemző, talán naivitás lenne ezt elvárni. A nagy baj az, hogy a szélsőjobb felerősödésén sopánkodó széles tömegek szájáról sem hangzik el, hogy „ez az én hibám”. Politikai oldaltól függetlenül rasszista a mai magyar lakosság túlnyomó hányada, és ez a társadalomban eddig is megbújó érzés tört felszínre. Eddig nem volt ildomos ezt felvállalni. Most a szellem kiszabadult a palackból. Most nincs semminek gazdája, a régi gazda már nem akar törődni, új még nincs, mindent lehet, jót is rosszat is.

A kegyelmi idő már nagyon rövid, pár héten belül újra lesz gazdája az igazságnak, vége annak az illúziónak, hogy le lehet buktatni a korrupt, a csaló, a hatalmával visszaélő felet, az új rend megszilárdítja hatalmát és az a szokatlan érzés, hogy jelenidejű visszaélésekre derül fény, megszűnik.

Viszont marad egy szorongató érzés arról, hogy kimondtuk, hogy önzőek, gyűlölködők vagyunk, mégpedig végletesen, hogy a másik belének a kitaposása mindennapos rutinunkká tud válni, hogy ha a félelem nem tart vissza, akkor semmi nem tart vissza. A szélsőjobb ezért erős. Mert odáig jutottunk, hogy az ember ahhoz való jogát, hogy a másik belét széttapossa, előbbrevalónak érzi, mint annak a kockázatát, hogy esetleg az ő bele is sorra kerül.

A bűnbakképzés hazugsága súlyosabb, mint elsőre látszik. Nem egyszerűen a felelősség alól való kibújás van benne, hanem annak a határozott igenlése is, hogy ez a kibújás a helyes eljárás. Mint amikor a baj okozója a baj egyébként megtörtént tényének a kimondója lesz. Aki beismeri, áruló.

Bűnbakozni meg kényelmes, rövid távon kifizetődő, hosszú távon meg halálos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.