dr. orter 2005.05.12. 11:00

project special

lehet, hogy nincs igazam, és tulajdonképpen a csúcson is lehet kezdeni, bár ott abbahagyni kell, a kezdet és a vég ennyire egymásba olvadását meg azért sem tartanám szerencsésnek, mert bármilyen intenzív is lehet a pillanat maga, valahogy mégiscsak időben gondolkodunk és az érték is importálható az idői keretek szerint, legalábbis így szoktuk megélni. sokan. de tulajdonképpen mindegy is, ez most a kezdet-e vagy a vég is egyben (az előbbi biztos), a babos project special ott folytatta, ahol a babos project romani abbahagyta, még ha van is természetesen rengeteg különbség. de én inkább nem az új tagokra vagy az új számokra gondolok, hanem arra, hogy a mondanivaló ugyanaz maradt: a cigány-zsidó-magyar-szlovák-német-szerb-stb kultúrák keveredésének értelmes összefoglalása, a „közép-európai kortárs zene” (bármit is jelentsen ez a kifejezés valójában) őszinte szeretete és továbbadása.

 

sokat tűnődtem már azon, vajon az ember a zenén keresztül miért és hogyan tud meg szeret megélni bizonyos érzéseket, szerintem meg fogom nézni dahlhaus és eggebrecht könyvét, bár nem fűzök hozzá sok reményt, hogy erre pont választ kapok, pedig szeretnék, mégpedig most kivételesen értelem szerintit. érzelem szerintit szoktam kapni baboséktól, főképp a hogyanra. oda kell figyelni egymásra, a zene (is) erről szól. nekik erről. de hogy mi játszódik le az emberben, amikor rátalál valamire, ami számára szinte mindent kifejez, és hogy miképpen találhat rá ilyenre, vagyis hogyan létezhetnek ilyen dolgok, ezt nem tudom megfejteni. de azért próbálkozni fogok.

 

szeretem babos gyuláék zenéjét. persze idő kell még, hogy kicsit összeérjenek, meg egy jó hangosítás, hogy ne csak a koncert felét lehessen hallani, meg egy-két koncert rutinja, hogy minden magától menjen a színpadon. de zene már van elég. és az embernek emiatt fel sem tűnik, hogy akkor ez most egy új dolog, hogy kell-e még várni valamire, a csúcson vagyunk, bár lehet, van feljebb még ennél, egy másik csúcs, végül is mindegy, a lényeg, hogy szól, ők játszanak, én hallgatom, és ez így rendben is van.

1 komment

Címkék: zene érzés

A bejegyzés trackback címe:

https://viszont.blog.hu/api/trackback/id/tr31818843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. orter 2012.01.25. 11:36:29

természetesen nem emlékszem már az akkori érzésekre, de a legutóbbi koncert annyira zseniális volt, hogy azt kell mondjam, amit akkor nem hittem realitásnak, az mégis az, volt még, van még feljebb, mindig van feljebb, és ez nagyon jó.
süti beállítások módosítása