2005.05.12. 11:00
project special
sokat tűnődtem már azon, vajon az ember a zenén keresztül miért és hogyan tud meg szeret megélni bizonyos érzéseket, szerintem meg fogom nézni dahlhaus és eggebrecht könyvét, bár nem fűzök hozzá sok reményt, hogy erre pont választ kapok, pedig szeretnék, mégpedig most kivételesen értelem szerintit. érzelem szerintit szoktam kapni baboséktól, főképp a hogyanra. oda kell figyelni egymásra, a zene (is) erről szól. nekik erről. de hogy mi játszódik le az emberben, amikor rátalál valamire, ami számára szinte mindent kifejez, és hogy miképpen találhat rá ilyenre, vagyis hogyan létezhetnek ilyen dolgok, ezt nem tudom megfejteni. de azért próbálkozni fogok.
szeretem babos gyuláék zenéjét. persze idő kell még, hogy kicsit összeérjenek, meg egy jó hangosítás, hogy ne csak a koncert felét lehessen hallani, meg egy-két koncert rutinja, hogy minden magától menjen a színpadon. de zene már van elég. és az embernek emiatt fel sem tűnik, hogy akkor ez most egy új dolog, hogy kell-e még várni valamire, a csúcson vagyunk, bár lehet, van feljebb még ennél, egy másik csúcs, végül is mindegy, a lényeg, hogy szól, ők játszanak, én hallgatom, és ez így rendben is van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek