Úgy látszik a labdarúgó-válogatott meccsek ritka győzelmeit idéző eufória kellett, hogy végre összeálljon a rubikkocka a fejemben. Tudniillik a következmény etika versus normatív etika kérdésben valami zavaró érzés bennem volt mindezidáig, déjavu, vagy hasonló. Most végre beugrott.

Hogy tudniillik hosszú telefonos vitám volt annak idején B-val annak kapcsán, hogy ő megreklámozta a Sch. D. pártrendezvényét a teológiaoldalon, amin én meglehetősen kiakadtam. És a vitában elhangzó érvek többnyire úgy összegződtek, hogy az én véleményem szerint a politikai hányadékot mellőzni szükséges minden olyan területről, ahol értékekről önmagukban és normálisan szó van, és az oldal ilyen ritka terület, B. szerint miközben általánosságban emlékeim szerint ezzel egyet értett, a konkrét esetben mégis amellett érvelt, hogy felelőssége van az embernek abban is, hogy a politika szennyes vizét szennyezőkkel szemben azon keveseket mégis legalább a figyelmével támogassa, akik tisztán próbálnak ott érvényesülni. Én akkor úgy érveltem, hogy véleményem szerint ilyen tisztaság nincs, aki abba a rendszerbe belép, az azt tudván lép be, hogy kikerülhetetlenül részesévé válik az ottani folyamatoknak, vagyis hogy nincs a mai magyar politikai rendszerben olyan szegmens, amely olyan értelemben vállalható, hogy azt az intellektuális tisztességet normának tartja, amelyet például a t. oldal kapcsán magától értődően vállalunk. B. szerint kell, hogy higgyük, és a konkrét helyzetre azzal érvelt, hogy mivel valóban a politikai szenny mindent beborítani látszik, már csak azért is fontos D. támogatása, mert ha azon kevesek kiesnek abból a rendszerből, akkor valóban csak az alvilági típusú politikusok maradnak, akik valóban vállalhatatlanok. B. érvelése tehát ez: ha kétségeink merülnek is fel D. rendezvénye korrektségével kapcsolatban, felelősségünk van abban, hogy helyére ne kerüljön alkalmatlanabb, előbb-utóbb ennek a felelősségnek a súlyát magunkon is érezni fogjuk.

Nem jutottunk dűlőre, én az akkori nagyon rossz érzéseimet igazolva láttam a rendezvény visszhangjában, amely a szokásos politikai rendezvények egyikeként a megszokott jelszavakat összegezte a rendezvényen elhangzottakról. Azóta a konkrét esetről nem beszéltünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.