Az utcanevek mostani változtatása érdekes szándékokra mutat rá.

A rendszerváltás egyik könnyen megragadható momentuma volt az utcanevek át- és visszanevezése. Régi, akkor még valamennyire aktív generációk által használt elnevezések kerültek vissza a térképekre, Andrássy út, Király utca, Oktogon. A Leninek és Münnich Ferencek pedig eltűntek, a Rákosi- és Kádár-rendszerek kiszolgálóinak és ideológiai bázisuknak nem volt maradása ebben a helyzetben. Ebben a rendszerváltás társadalma döntő többségében egyetértett. Döntő többségében, mert egy tagolt, sokféle utat kereső és találni vélő társadalom megannyi egymással rivalizáló iránya értett egyet ebben. Ennek a közmegegyezésnek köszönhetően változott meg rengeteg közterület elnevezése.

A mostani változtatás hivatalos indoklásai úgy fogalmaznak, hogy másfél tucat budapesti utcanév esetében a rendszerváltáskor megmaradt, de mára tarthatatlanná váló utcanév megváltoztatásáról van szó. A tarthatatlanná vált utcanevek nagy többségében a 40-es évek első felének antifasiszta ellenállóit találjuk. Ságvári Endre, Koltói Anna vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre esetében tehát olyan személyek kerülnek le a térképekről, akik a fasizmus magyarországi tombolásának ellenzői és áldozatai voltak, és akikből később hősöket faragtak. Nem a világháború utáni kommunista diktatúra személyei voltak, hanem az azt megelőző diktatúra (többségében úgymond baloldali gondolkodású) áldozatai.

Nem a véletlen műve volt, hogy az ő utcáik nem lettek átnevezve a rendszerváltáskor. Nem feledékenység, hanem a logikus és épeszű kompromisszum.

A rendszerváltás egy másik, szintén könnyen megragadható momentuma, mi több, szimbóluma volt az alkotmány átírása. A sztálinista Szovjetunió alkotmányát szinte szó szerint átvevő 1949-es alkotmányt írta át a rendszerváltás minden lényeges ideológiai csoportját bevonó közösség. Sokpárti, kompromisszumos folyamat révén sikerült kiváltani teljes egészében az egykori egypárti, diktatórikus alkotmányt. Most újra egypárti, erővel elfogadtatott, zavaros ideológiájú alkotmánya van Magyarországnak, pusztán ezen vonásai miatt is több köze van az 1949-eshez, mint az 1989 óta érvényben lévő.

Az utcanevek hasonlóan, mindenféle kompromisszumot nélkülözve lettek átírva. A metódus azonban kevésbé zavaró, mint azok a szándékok, amelyek a metódust kikényszerítik. Ha ma Budapesten erővel tünteti el a hatalom a szélsőjobboldali diktatúrák áldozatainak nevét, ha erővel tünteti el a Köztársaság nevét mind a fővárosi térképről, mind az alkotmányból, a mögött nyilvánvalóan az a szándék, hogy ezeknek a gondolatoknak a fontossága megszűnjék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.