nem tudom, miért, időnként szükségét érzem annak, hogy eleve nyilvánvaló kudarcra ítélt dolgokat megpróbáljak. ez is ilyen. hozzáteszem, határtalan optimizmusom mellett tökéletes következetlenségem és felelőtlenségem teljes tudatában teszek ígéretet arra, hogy ez ilyen is marad. úgyhogy legjobb lesz semmit sem várni. egyfelől még én is ezt teszem, miközben tudom, hogy nem szabad, másfelől meg inkább jöjjön a véletlen. sapienti sat.

fentebb tehát a viszont, ami nem aligha meg kétségtelenül, sokkal inkább talán és esetleg .

és persze viszont, mint kontra meg rekontra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.